A nemzetközi földgázárak vártnál gyorsabb csökkenése miatt a hazai gázfogyasztóknak a következő hónapokban az európai átlagos gázárak közel kétszeresével kell megküzdeniük, ami tovább rontja a hazai vállalatok - elsősorban a KKV szektor - rövid távú versenyképességi kilátásait.

Másfelől azonban a magyarországi gázárak várható csökkenése abszolút számokban még így is igen jelentős lehet az év második felében, ami az újraszerveződő kormányzat számára lehetővé teszi, hogy érdemben gondolja át az ártámogatások jelenlegi rendszerét. A dollárban kevesebb, mint felére csökkenő importárak mellett ugyanis indokolatlan a támogatások jelenlegi rendszerének fenntartása mind a lakossági gázfelhasználás, mind a kötelező átvételi rendszer keretében hővel kapcsoltan villamos energiát termelő gázüzemű erőművek számára.

A Világbank legfrissebb adatai szerint az európai piacokon értékesített földgáz ára a január és március közötti időszakban köbméterenként 25%-kal volt alacsonyabb, mint a tavalyi év utolsó negyedévében. Ez jóval gyorsabb ütemű csökkenés, mint azt a földgáz importár alakulása szempontjából kiemelt jelentőségű Brent olajár változása alapján tervezni lehetett. (Az európai gázárak jellemzően kb. 6 hónapos késéssel követik a kőolaj árának változását.) A vártnál nagyobb mértékű csökkenés feltehetően a gazdasági recesszió miatti kereslet-visszaesésnek tudható be.

A kőolaj 2008 negyedik negyedévében bekövetkezett zuhanásszerű áresése alapján a második negyedévben további drasztikus csökkenés várható az európai földgázárakban. A földgáz ára a második negyedévben 200 USD/1000m3 alá csökkenhet, míg a harmadik negyedévben valószínűsíthetően megközelíti a 150 USD/1000M3-es árszintet, amely kevesebb, mint harmada a 2008 negyedik negyedévi értéknek.

Magyarországon az árak csökkenése várakozásaink szerint jóval lassabban követi majd az európai trendeket.

A hazai közüzemi földgáz importőr/nagykereskedő E.On-nak az előző időszakban komoly vesztesége származott abból, hogy a tavalyi év második felétől a szabályozó nem engedte, hogy a hazai hatósági árak kövessék a földgáz nemzetközi árának emelkedését. Ennek hatására 2008 utolsó és 2009 első negyedévében együttesen becsléseink szerint a nagykereskedő több mint 120 milliárd forintos pozícióromlást szenvedhet el. Annak ellenére igaz ez, hogy a hazai gazdaság recessziója és a januári orosz-ukrán gázkrízis ellenére a nagykereskedő által az idei első negyedév során értékesített gázmennyiség nemhogy csökkent a tavalyihoz képest, hanem még 23%-kal meg is haladta azt (1,7 mrd. köbméter a 2008-as 1,38 mrd-dal szemben).

Bár a második negyedévtől megfordul a trend és a hatósági gázárak immáron pozitív fedezettartalmat biztosítanak a nagykereskedőnek, mégis kizártnak tartjuk, hogy érdemben csökkenne az előző két negyedévben felhalmozódott vesztesége. Ez a szituáció pedig nehezen előrejelezhető helyzetet eredményezhet a július 1-től teljes mértékben liberalizálódó földgázpiacon.

A magyarországi gázár második félévi alakulását nagymértékben az határozza majd meg, hogy a fenti tényezők mérlegelését követően milyen piaci stratégiát választ a domináns pozícióval rendelkező közüzemi nagykereskedő társaság. Ami azonban már ma is biztosra vehető, hogy szinte bizonyosan az év egészében magasabb árat fogunk fizetni a földgázért, mint Európa legnagyobb része, ami tovább rontja a magyar gazdaság relatív versenyképességi kilátásait. Másfelől azonban a magyarországi gázárak várható csökkenése abszolút számokban még így is igen jelentős lehet az év második felében, ami az újraszerveződő kormányzat számára lehetővé teszi, hogy érdemben gondolja át az ártámogatások jelenlegi rendszerét. A dollárban kevesebb, mint felére csökkenő importárak mellett ugyanis indokolatlan a támogatások jelenlegi rendszerének fenntartása mind a lakossági gázfelhasználás, mind a kötelező átvételi rendszer keretében hővel kapcsoltan villamos energiát termelő gázüzemű erőművek számára.

A versenyképesség megítéléséhez a másik oldalról is alaposabban szemügyre kell venni az áralakulás kérdését. Végfogyasztói szempontból ezért elvonatkoztatunk a háztartási fogyasztók, illetve a helyi igényekre termelő, nemzetközileg nem versenyző vállalkozásoktól (pékség, fodrászat, stb.) A versengő körülmények között termelő energiaigényes fogyasztók, főleg a döntően exportra termelő cégek pozícióját régóta erodálja a keresztfinanszírozás. Ennek megközelítő mutatója lehet a háztartási és nem-háztartási árak aránya különböző országokban. Ennélfogva nem meglepő, hogy a hazai termelő szféra földgáz beszerzési költsége uniós összehasonlításban az élbolyba került a 2008-as nyersolajár rally idejére.

2008 második félévére egyelőre nem állnak rendelkezésre részletes uniós összehasonlító adatsorok, a tendenciák azonban nyomon követhetően kirajzolódnak. Az év végére a magyar fogyasztói árak ugrásszerű javulást mutatnak majd, miután a közüzemi árak változásai nem követték a május-júniusi olajár csúcsokhoz igazodóan emelkedő földgáz beszerzési költségeket, pontosabban plafont jelentett a 2008. október 1-jei árkorrekció, amely részlegesen ismerte el a fogyasztói árakban a megelőző kilenc hónap mozgó átlagköltségét, szemben az uniós tagországok többségében érvényesülő piackövető ármechanizmusokkal.

Ezt követően azonban, megfordul a folyamat, és 2009 első negyedévében a piac mozgását gyorsabban, és hívebben követő külföldi országok cégeinek beszerzési áraiban már a tavaly őszi olajárcsökkenés hatása érzékelhető egyre intenzívebben. Ez a folyamat teljesedik ki a következő félévben, amelynek során előreláthatólag visszakapaszkodunk „előkelő" helyezésünkhöz az uniós rangsorban, sőt előrébb is léphetünk a relatív földgázárak tekintetében, vagyis hátra a versenyképesség terén. Ez abban az esetben feltétlenül igaz, amennyiben - a legutolsó ismertté vált kormányzati jelzések szerint - a júliusi piacnyitás induló egyetemes szolgáltatói árai változatlanok maradnak az előző közüzemi díjakhoz képest. 

Megjegyezzük, hogy a már szabadpiacon vételező fogyasztók (a teljes piac 20-25%-a) jelentős része olajtermékhez indexált piaci árat fizet, így a szabadpiacon elérhető induló árelőnyön (5-15% körüli diszkont a közüzemi díjhoz képest) túl a csökkenő olajárak jótékony hatásait is élvezik. Ez a hatás az uniós statisztikában megjelenik, a hazai közüzemi átlagár számításban természetesen nem.

Ezekben a napokban a 100-500 m3/h fogyasztók 3060 Ft/GJ átlagára, illetve az 500 m3/h órai kapacitást meghaladó fogyasztók 2934 Ft/GJ átlagára 10 euró/GJ-t jelent a fenti uniós összehasonlításban (ebből a két hazai csoportból, illetve egyes, szállítóvezetékről közvetlenül ellátott fogyasztókból tevődik össze az uniós összehasonlításban alkalmazott sáv), vagy 13 USD/GJ-t, dollárban kifejezve.

Az EIA utolsó rövid távú előrejelzése - a csökkenő keresletet követő termelői mennyiségcsökkentések nyomán - 2009-re 4,24 USD/MMBtu éves átlagárat prognosztizál a Henry Hub-on. Az ipari - az EIA szerinti nyilvántartásban a szűken vett ipar, vagyis a szolgáltatás és kereskedelem nélkül - fogyasztói átlagár 9,61 USD/Mcf volt tavaly a tengerentúl, ami átszámítva 63 Ft/m3-nek felel meg. (A tényszám átlagár kilenc körzet átlaga, az egyes területek átlagai a 9-13 USD/Mcf közötti sávban vannak). Az idei esztendőre vonatkozó várható érték 5,29 USD/Mcf, ami 34 Ft/m3-t jelent. Ennek többszöröse a hazai 100 Ft/m3 feletti közüzemi ipari földgázár.

A feldolgozóipari versenytársak sorában nem hagyhatjuk említés nélkül keleti szomszédjaink árait. Ukrajnában és Oroszországban még látványosabb a fogyasztói csoportok közötti keresztfinanszírozás, vagyis a háztartási fogyasztók jellemzően nagyobb költségeinek (elosztóhálózat igénybevétele, tárolóhasználat, stb.) aránytalanul csekély tükröződése a fajlagos végfogyasztói árakban. Mindez azonban nem érinti érzékenyen az ország iparát, amíg annak beszerzési költségei látványosan alulmúlják versenytársaikét.

Oroszországban nagyjából nivellálódás következett be a szisztematikusan fejlesztett árreform nyomán, így 2008-ra nagyjából azonos fajlagos árakat tapasztalunk a háztartási és nem-lakossági fogyasztók között. Ez az ár azonban a tavalyi esztendő első negyedéveiben nem érte el az 500 Ft/GJ értéket az Energy Regulators' Regional Association (ERRA) adatai szerint. Ukrajnában kifejezetten magasabbak a nem-lakossági árak a háztartások számára érvényes díjaknál, de ott sem számláztak 2008 első félévében 800 Ft/GJ-nál magasabb összegeket az ipari fogyasztóknak.

Kereskedelmi és szabályozói hírek alapján Oroszországban az idei évre - kormányzóságonként eltérő bázison és arányokban, de nagyjából 25% mérték körül - kontemplált árkorrekciók eredményeképpen a háztartási földgázárak fajlagosan 4 rubel közelébe emelkednek majd. Ez nagyjából 27-28 Ft/m3 összeget jelent. Innen nagyjából képet nyerhetünk az orosz ipar földgázbeszerzési árszínvonaláról is. 

Félreértés ne essék, egyáltalán nem állítjuk, hogy az ipari termelés látványos visszaesésének oka a relatíve magas hazai energiaár volna. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az energiaigényes vállalatok exportképességének egyre komolyabb akadálya lesz - az elmúlt félév kegyelmi időszaka után - a földgáz ára is. A háztartási fogyasztói árak alacsonyan tartásáért komoly árat fizetünk, ha a termelői versenyképesség csökkenése nyomán export helyett a nemzeti tőke profitja csak a költségvetési hiánnyal emelhető. Sok évtizedes tapasztalat alapján láthatjuk, hogy ez a kamatfizetés révén megvalósuló értéktöbblet kiáramláshoz vezet - túl azon, hogy a következő generációk fizetik terheit.