A japán kormány és az üzemeltető cég (Tepco) legfontosabb célja jelen időszakban a helyzet stabilizálása, az érintett reaktorok és pihentető medencék megbízható, stabil hűtésének helyreállítása. Csak ezt követően lehet megkezdeni a helyreállítási munkálatokat. Sok híradásban szerepelt, hogy dolgoznak az ún. biztonságos lehűtött állapot elérésén, amihez még több hónapra lesz szükségük. Ez azt jelenti, hogy a reaktorokat 100 °C hőmérséklet alá kell hűteniük a lehűtött leállított állapot deklarálásához

A sugárzási helyzetet illetően elmondhatjuk, hogy a környezeti háttérsugárzás mértékefolyamatosan csökkent az elmúlt hetekben. A legfrissebb publikált adatok szerint Fukushima prefektúrán kívül az összes prefektúrában 0,1 µSv/h alatti értékeket mérnek, ami megfelel a természetes háttérsugárzásnak. Fukushima prefektúrában a kitelepített területeken mérhetőek jelentősebb dózisintenzitások, de itt is időben csökkenő értékekkel. A kitelepítések indokoltak voltak, és várhatóan még hosszabb ideig fenn fognak maradni ezek az intézkedések. A korábban elrendelt ivóvíz-korlátozásokat már feloldották, jelenleg egyetlen faluban él korlátozás a gyermekek számára.

A 2. blokknál kialakult, közvetlenül a tengerbe vezető kibocsátási útvonal megszüntetésével jelentősen csökkent a tengervíz-minták aktivitása. A közvetlenül a telephely mellett (2. blokki vízkivételi szűrőnél) vett minták cézium aktivitás-koncentrációja az elmúlt hónapban például tízezred részére csökkent, és az 1. ábra szerint a távolabbi mintavételipontok némelyikén már nem is mutatható ki, ugyanakkor vannak erős szennyezettségetmutató pontok. Jelenleg további problémát okoz, hogy vélhetően a 3. blokkból szivárogerősen szennyezett víz az óceánba. Mivel az 1., 2. és 3. reaktor épületeiben nagy mennyiségű, erősen radioaktív víz halmozódott fel, ennek a víznek a kezelése nehézségeket okoz, fenn áll a lehetősége további jelentősebb folyékony kibocsátásnak is.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) jelentése szerint a lakosság több mint 175 000 tagját vizsgálták meg eddig sugárterhelés szempontjából, de határérték-túllépésről eddig nem érkezett hír. A környezeti dózisteljesítmény kedvező alakulásával szemben továbbra is jelentős problémákat okoz a Fukushima Daiichi telephelyen mérhető sugárzás (jelenleg a legnagyobb érték 391 µSv/h az irodaépület déli oldalán - forrás: NISA), amely megnehezíti az elhárítási munkálatok végzését.

Az elhárításban részt vevő munkások között ketten szenvedtek el a dolgozókra vonatkozó megemelt határértékhez (250 mSv-hez) közeli dózist, a munkálatok során egy munkás életét vesztette, de a mérések szerint ennek oka nem lehetett a sugárterhelés, feltehetően szívrohamot kapott.

Az elhárítási hőfelszabadulást a reaktorok üzemanyagában felhalmozódott hasadási termékek bomlása okozza. Ezt a hőt folyamatosan és stabilan el kell vonni ahhoz, hogy a reaktorok lehűthetőek legyenek. Mindehhez egy jól működő hűtőrendszer szükséges, amellyel a hűtővíz elforrása nélkül, pusztán a víz néhány tíz fokos felmelegedésével a termelődött hőt el lehet szállítani.

Továbbra is folyamatban van a reaktorok és pihentető medencék állapotának felmérése. Az elmúlt időszakban közzétett információk alapján az alábbiak mondhatók el: Az 1. blokk reaktorának üzemanyaga feltehetően még a földrengést követő 16 órán belül teljes egészében megolvadt, jelenleg a reaktortartály alján található. A Tepco szakemberei május elején bejutottak az 1. blokk reaktorépületébe, és többek között a reaktortartály vízszint-mérésének újrakalibrálását is elvégezték, amely alapján valószínű,hogy a tartályon belüli vízszint nem éri el a reaktorzóna alsó síkját sem.

A mérési adatok rekonstrukciója alapján valószínű, hogy a reaktor vízszint az első napoktól kezdve ilyen alacsony volt, ami azt jelenti, hogy az üzemanyag kazetták hőtermelő része a földrengést követő néhány óra elteltétől kezdődően nem kapott hűtést. Ez arra vezetett, hogy kb. 4-5órával a földrengést követően az 1. reaktor üzemanyaga olvadni kezdett, az olvadt üzemanyag pedig lefolyt a reaktortartály aljára. A mért adatok alapján valószínű, hogy a zónaolvadék jelenleg hűtött állapotban van a tartály alsó részén. A Tepco feltételezi, hogyaz olvadék kisméretű lyukakat olvasztott a reaktortartály fenekén is, amelyen keresztül a hűtőközeg egy része a konténmentbe távozik.

Elképzelhető,hogy a konténment tartály is sérült, és a reaktorépületbe is jut erősen szennyezett víz. Ez bizonyosan nehezíteni fogja a helyzet normalizálását és a blokk későbbi leszerelését. A 2. és 3. blokki reaktorok pontos állapota továbbra sem ismert, de az 1. blokki tapasztalatok fényében a Tepco felülvizsgálja ezeket a reaktorokat is, mivel elképzelhető,hogy azokon is megtörtént a teljes zónaolvadás.

Május 8-án a Tepco elvégezte a 4. blokki pihentető medence első víz alatti kamerás vizsgálatát, emellett elvégezték az innen származó vízminta elemzését is. (Ez a pihentető medence azért különösen érdekes, mivel ide helyezték korábban a 4. blokk összes üzemanyagát, és itt történt hidrogén-robbanás március 15-én.) A vizsgálatok azt mutatták, hogy a korábbi feltételezésekkel ellentétben nem valószínű az itt tárolt üzemanyag jelentőssérülése. A jelenleg rendelkezésre álló adatok általunk elvégzett értékelése, valamint ajapán közlemények alapján nagy valószínűséggel állítható, hogy a 4. blokki robbanást a 3. blokkról származó hidrogén okozta. Ez úgy lehetséges, hogy a 3-4. blokkok közös kéménnyel rendelkeztek, így vélhetően a 3. blokki hermetikus védőépületben felgyülemlett hidrogénlefúvatása során - mivel nem volt áram a telephelyen, így a szellőző ventilátorok sem működhettek - a hidrogén egy része a kéményben találkozó vezetékeken keresztül átáramlott a 4. blokki épületbe, és ott felrobbant.

Május 10-én elvégezték a 3. blokki pihentető medence vizuális vizsgálatát is. Itt sokkal jelentősebb károsodás feltételezhető, a Tepco által közzétett felvételek alapján  a pihentető medence tele van az épület robbanásából származó törmelékkel, így a kazetták hűtése akadályozott lehet, de a hűtés feltehetően nem szűnt meg (a víz forrása a felvételeken nem figyelhető meg).

A Tepco április közepén közzétette az elhárítási munkálatok várható ütemtervét, amelyben az 1-3. blokkok konténment tartályainak vízzel való feltöltését tervezték. Az 1. blokki zónaolvadás és a feltételezhető konténmenttartály-sérülés miatt a Tepco ezt a tervet módosította: az új tervek szerint a konténment tartály aljából kiszivattyúzzák a vizet, és hőcserélőkön hűtik le, majd visszakeringetik a reaktorokba. A Tepco továbbra is júliusra ígéri a stabil hűtés elérését, bár elképzelhető, hogy az ütemtervet módosítani fogják. Az elhárítási munkák megkönnyítése és a környezeti kibocsátás csökkentéseérdekében megkezdődtek az előkészítő munkák egy könnyűszerkezetes védőépület telepítéséhez az 1. blokk reaktorépülete fölé. Ez a Tepco szerint csökkenti a telephelyi sugárzási szinteket, hiszen abból a levegő szűrőkön keresztül vezethető el, és gyorsabb helyreállítást tesz lehetővé. A továbbiakban a többi reaktort is el szeretnék látnihasonló védőépülettel.

Japánban földrengésre és cunamira mint külső eredetű üzemzavari kezdeti eseményekre méretezik a nukleáris létesítményeket, azonban a tervezés során figyelembevett mértékadó terhelések eltérőek  A 2011. március 11-i földrengés és az azt követő cunamihárom atomerőművi telephelyet érintett. A Tokai telephelyen egy blokk üzemel (1978 óta). A blokk épületei a normál tengerszint fölött 8,89 m magasan helyezkednek el. A megfigyelt cunami magasság itt 2011.március 11-én 5,4 m volt, tehát az épületeket a víz nem tudta elárasztani. A külső villamoshálózat kiesése miatt itt is dízelgenerátorok látták el árammal a hűtőrendszereket. A három dízelgenerátor közül kettőn már korábban módosításokat hajtottak végre egy esetleges cunami elleni felkészülésként, és ez a két generátor valóban megőrizte üzemképességét, míg a harmadik (nem módosított) generátor az elárasztás következtében leállt.

A méretezést itt abban az értelemben kell tekinteni, hogy az atomerőmű tervezése során számos külső és belső eredetű kezdeti esemény terheléseit figyelembe veszik, és úgy építik meg az adott atomerőművet, hogy a mértékadó terheléseket az erőmű biztonsági rendszerei le tudják kezelni anélkül, hogy számottevő környezeti kibocsátás bekövetkezne. A Fukushima Daiichi (Fukushima I) telephelyen hat blokk található (1971-1979 között léptek üzembe), a telephely eredeti méretezési cunami magassága 3,122 m, eztkésőbb az ismeretek bővülésével 5,7 m-re módosították. Az épületek a tengerszint fölött 10 méterrel találhatóak, a megfigyelt árhullám magassága 2011. március 11-én 15 m volt. Itt tehát a cunami legalább 5 méteres vízmagassággal árasztotta el az épületeket és rendkívülsúlyos károsodásokat okozott többek között a vízkivételi mű szivattyúiban és az elektromos rendszerekben.

Mivel az üzemzavari dízelgenerátorok ezeken a blokkokon a turbina csarnok aljában találhatóak, és ezeket, valamint villamos rendszereiket is elárasztotta az épületekbe betörő víz, ezért a blokkok üzemzavari áramellátása lehetetlenné vált. A telephelyre ugyan több tucat mobil dízelgenerátor érkezett a polgári védelemtől, de ezek mozgását akadályozta az úthálózat és a telephely mechanikai sérülése, majd amikor kb. 24 órával a cunami utánaz egyiket sikerült rákötni a 2. blokk villamos rendszereire, a bekötést rövidesen lerombolta az 1. blokki hidrogénrobbanás. A mobil dízelgenerátorokban a 2 nappal későbbi 3. blokki hidrogénrobbanás is kárt okozott.

A stabil áramellátást 10 nappal a földrengés és cunami után, március 21-én tudták kiépíteni a normál villamos hálózaton keresztül. A Fukushima Daini (Fukushima II) telephelyen 4 blokk üzemelt a földrengéskor (1981-1986 között üzembe helyezett egységek), a telephely eredeti méretezési cunamimagassága 3,122 m, ezt később 5,1 m-re módosították. Az épületek a tengerszint fölött 12,7méterrel találhatóak, a megfigyelt árhullám magasság 2011. március 11-én kb. 13 m volt. Itt mérsékelt vízmagassággal történt meg a telephely elárasztása, az épületekbe jelentős mennyiségű víz nem tudott behatolni.

Itt a dízelgenerátorok a reaktorépület aljában, jobban védett helyen találhatóak, így ez is csökkentette a cunami káros következményeit. Ugyanokozott károsodásokat a cunami, de ezeket a műszaki rendszerek és az emberi beavatkozások segítségével le tudták kezelni. Az Onagawa telephelyen 3 blokk működik (1984-2002), a tervezési alapban 9,1m-es cunamival számoltak, de az épületek a tengerszint fölött 14,8 méterrel találhatóak,így a telephelyet 13 m magas árhullámmal elérő cunami nem tudott az épületekben kárttenni. Szemben a Fukushima I telephellyel - ahol a vízkivételi mű szivattyúi gyakorlatilag mechanikai védelem nélkül az óceán partján állnak - az Onagawa telephely hűtővíz szivattyúiegy speciális, cunamivédelemmel ellátott beton építményben helyezkednek el, így itt ezek sem sérültek meg. Összefoglalóan elmondható, hogy mind a négy telephelyen meghaladta a cunami magassága a tervezési alapban rögzített értékeket, de jelentősen eltérő hatást tudott gyakorolniaz épületekre és az erőművi rendszerekre. A japán illetékesek mind a kormány, mindpedig a Tepco üzemeltető cég részéről április 30-án bejelentették, hogy a Fukushima I.atomerőmű telephelyének katasztrófájában szerepet játszottak emberi tényezők azáltal, hogy a tervezési cunami magasságát nem kellően konzervatívan állapították meg, valamintkorábbi figyelmeztető jeleket a kormány és az atomerőművet üzemeltető Tepco nem vette kellően komolyan, így nem volt felkészülve egy ilyen nagy erejű földrengés és cunami következményeinek megfelelő lekezelésére. Megjegyzendő, hogy a földrengés hatására az érintett partvidék és a sziget jelentős része geográfiailag számottevően elmozdult. A Fukushima I atomerőmű telephelyének magassági koordinátája is csaknem egy méterrel csökkent a földrengést megelőző állapothoz képest, ami tovább fokozta a cunami árhullám negatívhatását az erőműben.

Az is megállapítható, hogy az érintett japán blokkok hidrogénkezelési stratégiája nemvolt megfelelő. Ezeken a blokkokon a baleseti folyamatok során keletkező hidrogén vízzéalakítására nem szereltek be ún. katalitikus rekombinátorokat vagy más aktív eszközöket,amelyekkel a hidrogénrobbanások elkerülhetőek lettek volna. A fukushimai blokkokon a hermetikus védőépület nitrogénnel volt feltöltve, amelyben oxigén hiányában a hidrogénugyan nem tud berobbanni, ez azonban nem volt elégséges ahhoz, hogy a robbanást a lefúvatás során is el lehessen kerülni. A mostani adatok alapján az is valószínűsíthető, hogy a lefúvató rendszer működése sem volt hiba nélküli. Számos európai atomerőműben - közöttük a paksiban is - részint az amerikai TMI-2atomerőmű 1979-es balesete tanulságaként, részint az időszakos biztonsági felülvizsgálatok elemzési eredményei nyomán - hidrogén rekombinátorokat alkalmaznak az üzemzavaroksorán keletkező hidrogén által jelentett veszélyek csökkentésére, illetve baleset-kezelésicélzattal. A telephelyi veszélyek mértékének újraértékelése úgyszintén része az említetti dőszakos biztonsági felülvizsgálatoknak az országok zömében, aminek köszönhetően a veszélyekre vonatkozó új ismeretek alapján biztonságnövelő intézkedéseket foganatosítottaktöbbek között a földrengésekkel szembeni védelem erősítésére.