Az Unió Tanácsa 14 pontban összegezte az ülés következtetéseit. Van Rompuy, aZ EU Tanácsának elnöke és Barroso, a Bizottsági elnöke egyaránt az energiadiplomáciai eredményekre hívta fel a figyelmet, vagyis arra a megállapodásra, hogy a tagállamok a jövőben tartózkodnak a különalkuktól, illetve az Unió kül- és biztonságpolitikai képviselője ezentúl felhatalmazást nyer az energiadiplomáciai ügyek tárgyalására is.

Mindenekelőtt természetesen az Unió ismételten hitet tett az egységes belső piac szükségessége mellett. Talán már említenünk sem kellene, hogy még ezt megelőzően magától értetődő módon hitet tett a biztonságos, fenntartható és megfizethető energiaellátás, mint a versenyképesség tényezői mellett.
Ezt követően az elfogadott állásfoglalás az energetika szinte minden területét érinti, a piacok átláthatóságának kérdésétől az okos mérés szabványainak kidolgozásán és a palagázon át egészen az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős csökkentéséig.

Nem lebecsülve az egyetértésben megmutatkozó eredményeket, bizonyos megértéssel fogadhatjuk a csúcstalálkozó környékén hallatott kritikus hangokat is.
Az államfőkhöz címzett deklarációban húsz jelentős vállalat – többek között a GE Energy, Acciona, Enel, Siemens, Vattenfall – hívta fel arra a figyelmet, hogy huszonöt évvel az egységes Európa projekt megkezdése után még mindig igen távol állunk az egységes árampiac megteremtésétől, gyakorlatilag a teljes villamos energia kereskedelem 5%-a zajlik határokon keresztül.

Ennek tükrében kell értékelni a múlt pénteki elhatározást, amely szerint 2014-ben a - piackapcsolás elősegítésével, a rendszerüzemeltetők és szabályozó hatóságok együttműködésével – meg kell valósítani az egységes belső árampiacot.

Hasonló kívánalmak fogalmazódtak meg a földgázellátás vonatkozásában is, amennyiben a politikai célkitűzés szerint 2015-re minden tagországnak két forrásnak kell a rendelkezésére állnia. Orbán Viktor miniszterelnök ebben a tekintetben nevezte áttörésnek és nagy magyar sikernek a döntéseket, hiszen elvileg az észak-déli földgáz folyosó támogatásáról is szó van itt.

A politikától azonban rögös út vezethet a gyakorlati lépésekig. A Tanács dokumentuma is leszögezi, hogy alapértelmezésben az üzleti szereplők finanszírozzák a szóbanforgó projekteket, és csak az üzletileg nem gazdaságos beruházásokat támogatják uniós és nemzeti költségvetésből az ellátásbiztonság és szolidaritás érdekében. Úgy tűnik, hogy fennmarad, sőt egyre feszítőbbé válik a kérdés, hogy – főleg a belső piacok kiteljesítésének folyamatában – miként értelmezzük a nem gazdaságos ellátásbiztonságot. A Nabucco vonatkozásában a pénteki csúcsnak sem sikerült kézzelfoghatóan konkretizálni a kérdést.

A fenntarthatóság problémái sem sokkal egyszerűbbek a jelek szerint. A 2006-ban indítványozott 20-20-20-as energia- és klímacsomag egyik húszasa az energiafelhasználás 20%-al történő mérséklése volt. Számos klímavédelmi és szakmai szervezet jelezte aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy ennek jogi kötelezettsége nem szerepel a napirenden, jóllehet az Unió a felét sem teljesítette az eddig elfogadott energiahatékonyság-növelési vállalásoknak.

A fő kérdés tehát, mindebből mi valósulhat meg a gyakorlatban, mit vesznek át jogalkotásuk során a tagállamok. A magunk részéről optimisták vagyunk, de nem elbizakodottak.